Hortobágyi Huszártúra erdélyi és partiumi huszárokkal (Nádudvar – Hortobágy – Nádudvar, 2011. május 21.)

2011. május 21-én történelmet írt a hajdú-bihari huszárhagyomány-őrző csapat, amikor is Juhász Imre tagtársunk főszervezésével, sikerrel lezajlott egy olyan lovas huszár esemény, melyhez hasonló még nem volt Hajdú-Bihar megyében, de Magyarországon sem. Ezen a napon ugyanis erdélyi, partiumi és hajdú-bihari magyar huszárokkal közös hortobágyi pusztai lovas túra valósult meg, Nádudvar város és Hortobágy község között.

A túrán és kísérő eseményein, közel száz fő vett részt, akik egy része már május 20-án megérkezett Csoma Sándor nádudvari lovas bázisára, a Dávid Lovas udvarba.

Az előzményekről meg kell jegyeznünk, hogy csapatunk már sokat szerepelhetett Erdélyben és a Partiumban, de romániai magyar barátaink még nálunk alig jártak huszártúrán. Ezért javasolta, és szervezte meg Juhász Imre a hortobágyi lovas túrát! Ugyanis az erdélyi hegyi körülményekhez szokott lovasok még sohasem voltak a Hortobágyon (többen még nem is látták), és síkvidéken alig lovagolhattak, alig ismerhették, hogy milyen ott egyet vágtázni, a végtelen rónaságban. Most vágyuk teljesült, megható élmény volt, a székely huszárokkal együtt tölteni egy napot, a pusztában!

A hatalmas rendezvény főszervezője Juhász Imre, huszárhagyomány-őrző szakaszvezető, csikós, a Magyart Honvédség tartalékos tisztese volt, őt és sok segítőjét illeti az elismerés, hogy ez megvalósulhatott!

Május 21-én szombaton reggel 8 órára felsorakozott a 25 hátaslovas huszár, és 4 szekér is, amelyeken a lovasokat váltó huszárok, és egyéb túrázók foglaltak helyet, akik nekivágtak a rónaságnak, estére (oda és vissza) megtéve hatvan kilométert.

Áldás az indulókra

Indulás előtt Nádudvaron, a fővédnök, Szilágyi Gábor, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója köszöntötte a lovasokat, majd Gellért Gyula bihardiószegi református lelkész áldása után keltek útra a túrázók – végig természetvédelmi őr kísérte a csoportot. A történelmi eseményre a vendéglátó hajdú-bihari csapat tagjain kívül, a romániai Bihar megyéből, Diószegről és Szentjobbról, valamint Erdélyből, Marosvásárhelyről, Marossárpatakról, Szovátáról, Székelyudvarhelyről érkeztek hagyományőrző lovasok.

Hortobágy rónájának egy részét átszelve, már delelőre hágott a Nap, amikor megérkeztek a lovasok a híres kilenclyukú hídhoz, Hortobágy községbe. Ott sokan várták már a csapatot, családtagok, és nézelődők is. Kis pihenő következett a híres kilenclukú híd tövében, majd a faluba vonult a csapat és a nézelődők egy része is. Ritka látvány volt a nagyhírű hídon az átkelő huszárok látványa. A székely huszárok bizonyára maradandó élményt szereztek! De megrendítő volt a mindig karakán és jókedvű székely lovas huszárokkal együtt átlovagolni hazánk leghíresebb hídján a vendéglátóknak is! A székely-magyar testvéri kapcsolatokat így ápolták a huszárok, ezen a feledhetetlen napon…

A hortobágyi ökumenikus templomban, Pankotai atya, római katolikus lelkipásztor, mondta el a templom történetét, majd megáldotta a menet lovasait. A huszárrendezvényről és magáról az erdélyi bajtársakkal való jó viszonyról, Csontos János, és Szoboszlai Endre tartott beszámolót.

A gyalogmenetes kivonulás után ismét nyeregbe pattanva, és szekerekre ülve, egy gulyaállásba vonultak a túra résztvevői, ahol Nagy Imre és Szarvas Zoltán hortobágyi gulyások által készített gulyáslevest ebédelhetett mindenki, ami bizony így igazi kulináris hungarikum volt – előtte persze megalapozva egy kis „huszárikummal”, azaz jó magyar házi pálinkával…

Harmincfokos melegben, teljes felszerelésben (mint máskor is)

A falatozás után visszaindultak a lovasok és a szekerek Nádudvarra. A délutáni túra nagyon kemény volt, igen mostoha terepszakaszok tűzdelték, ahol próbára tette a lovakat a puszta kevésbé ismert talaja! Este hét órára érkeztek vissza a nádudvari lovas bázisra a túrán résztvevők. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a közel 30 fokos meleg próbára tett mindenkit – főleg a teljes menetfelszerelésben lovagoló huszárokat.

A szakácscsapat helytállásának köszönhetően ízletes vacsora fogadta a jelenlévőket, majd Adorján Csaba egyesületi elnök visszatekintése után kiosztottuk az esemény tiszteletére készült emléklapokat. Csontos János tagtársunk beszámolt arról, hogy tisztelettel emlékezhetünk néhai Hetey Sándor Györgyre, a lovas társadalom Gyurka bácsijára, az 1995-ben elhunyt hortobágyi lovas szakemberre, aki a Magyar Királyi Honvédség századosa volt 1945-ig (majd a rendszerváltás után rehabilitált őrnagy), aki 1988-ban megalapozta a mai bandérium tevékenységét. Hetey úr egész életében számos írásával és önfeláldozó munkájával segítette a magyar lovas kultúra ápolását, emlékeinek megőrzését. Csontos János kezdeményezésére a közeljövőben egy alkalmas helyen emléktáblát kívánunk elhelyezni Hetey S. György tiszteletére.

Az esti vacsora közben kedves meglepetés is érkezett,  az egyik fogatos, Molnár Sándor és felesége Molnár Sándorné, akik ebben az évben ünnepelték az ötvenedik házassági évfordulójukat és erre az alkalomra  a lányuk által készített grillázs lovas hintót csodálhattuk meg, amit közösen el is fogyasztottunk. A vacsora és a protokoll esemény után vidám nótázás zárta a napot.

Ezúton is kiemelt köszönet és elismerés illeti Juhász Imre és családja áldozatos fáradozását, Csoma Sándor szíves vendéglátását, a Hortobágyi Nemzeti Park engedélyét, és minden olyan szponzor adományát, akik segítették ezt a történelmi huszáresemény sikeres megvalósítását.

Főbb támogatók:

Dr. Polgár Imre, Adorján Rita, Szabó Gábor, Bodnár Dániel, Parragh Ádám, Juhász Zsolt, Juhász Imre, Hajdú Bihar megyei Önkormányzat.

A kulináris örömök teljességét Parragh Ádám, Deákné Erzsike, és Csoma Sándorné Marika biztosította. Külön köszönet sok fáradozásáért id. és ifj. Bancsi Jánosnak.

Honlapajánló:

Nádudvar város honlapja: http://www.nadudvar.hu/

A Dávid Lovas udvar ismertetője: http://www.lovardakalauz.hu/david_nadudvar.php

Hortobágy község honlapja: http://www.hortobagy.hu

A Hortobágyi Nemzeti Park holnapja: http://www.hnp.hu

(Összefoglalta: Szoboszlai Endre sajtófelelős.)