Bemutatkozás

Nemzetünk hagyományainak ápolása fontos feladatunk. A huszárság, mint nemzetünknek világhírnevet szerzett fegyvernem, igazi hungarikum, melynek emlékeit kötelességünk megőrizni.
Hajdú-Bihar megye és Debrecen város, a Hortobággyal együtt, igen nagy lovas- és lovaskatonai-hagyományokkal rendelkezik. Környékünkön élnek a Bocskai István fejedelem által, több mint négyszáz éve letelepített lovas hajdúk mai utódai. Említhetjük még a cívisvárosban közismert Simonyi óbester nevét is, azaz báró Simonyi József huszár ezredest, aki a Hessen-Homburg ezred hajdani parancsnoka volt. Simonyi óbester 1820 után huszárjaival kettős akácfasort telepített a Nagyerdőig.
Ma már a huszárság nem a Honvédségen belül szolgál, hanem hagyományőrző szerepet tölt be. Kelet-Magyarországon 1988-ban alakult meg – katonai hagyományápolási célból – az akkori megyei huszárbandérium, melyet kezdetben Hetey Sándor György őrnagy, majd Németi Imre őrnagy vezetett. A csapatunk 2003 őszétől jelentős átszervezést hajtott végre, nevet változtattunk, új vezetőséget választottunk, valamint közhasznú egyesületként került bejegyzésre szervezetünk. 2003 és 2007 között első elnökünk Szőllősi László volt, aki a Magyar Honvédség tartalékos hadnagya.
A bandérium huszárjai – néhány főt kivéve – a Magyar Honvédség tartalékos tisztjei, vagy tiszthelyettesei. A Hajdú-Bihar megyei Lovas és Huszárhagyomány-őrző Közhasznú Egyesület jelenlegi társadalmi elnöke Adorján Csaba álmosdi pedagó, aki a Magyar Honvédség tartalékos főhadnagya. Alelnök, egyben sajtótiszt: vitéz Szoboszlai Endre kapitány. A lovassági parancsnok Antal József, aki a Magyar Honvédség tartalékos hadnagya. Az egyesület tiszteletbeli elnöke, Dr. Papp Gyula, a Magyar Honvédség nyugállományú ezredese. Az ellenőrző bizottság elnöke: Hercz Tibor, tagjai: Csontos János és vitéz Szabó Ferenc.
A mai hagyományőrző huszárcsapattal őrizzük a magyar nemzeti hagyományokat, és számos térségi közszereplésen, állami ünnepségeken veszünk részt. A hajdúsági csapat számos ünnepségen történő szereplése közül talán a legismertebb az augusztus 20-ai híres debreceni Virágkarnevál, melyen évek óta felvonulunk. A sikeres szerepléseknek köszönhetően, mintegy „huszárdiplomáciát” megvalósítva, 2004-től kezdődően, a ma Romániához tartozó határ közeli térségbe is több meghívást kaptunk, továbbá onnan is jöttek hozzánk felvonulásokra. Ezen kapcsolatépítésnek köszönhetően a Partium több településén mi is közreműködtünk (vagy gyalogos egységgel, vagy ott „bérelt” lovak segítségével, lovas egységként) az ottani magyarság legnagyobb örömére. Ez idáig Nagyvárad, Bihardiószeg, Margitta, Érköbölkút, Albis, Szentjobb, és Hegyközszentmiklós településeken, és környékükön „portyáztunk”. Erdélyben több tagunk részt vett a kb. 500 km-es erdélyi lovas emléktúrán, 2007 augusztusában (több településén is felvonultak huszárjaink, a Szent Imre emléktúra alkalmából), valamint 2009 júniusában is jártunk erdélyi túrán.

Mivel ma már hölgyek is szolgálhatnak a fegyveres testületeknél, a 21. század modern korában ez az áldozatvállalás a huszárhagyomány-őrzőknél is megjelent, így a magyaros örökség továbbvitelének nemes feladata ma már nem csak apáról fiúra száll, hanem a leánygyermekre is! A csapatot – tevékenységünk elismeréseként – felvette soraiba a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetség (honlapjuk: http://www.magyarhuszar.hu/). A Hajdú-Bihar megyei csapat, mint tagegyesület, itt látható:http://www.magyarhuszar.hu/site/gallery/2004_2008/csapat_hajdu_huszar.htm    Továbbá kiváló kapcsolatot tartunk a Vitézi Renddel is. Lásd: www.vitezirend.com ).
A mai hajdú-bihari bandérium huszárruhája Ferencz József császár és király korszakának emlékét idézi. Ugyanis az uniformis mintájául az Osztrák-Magyar Monarchia, Magyar Királyi Debreceni 2. Honvéd Huszárezredének eredeti ruházata szolgált. A Debreceni 2. Honvéd Huszárezred 1869-ben alakult meg, és egészen 1918 novemberéig prosperált. Az öt évtizedes fennállása során több parancsnoka is volt az ezrednek, a legismertebb gróf Tisza István huszár ezredes (ő a háború legvégén miniszterelnökként merénylet áldozatává vált), aki az első világháború végén volt a parancsnok.