Topor István: A magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred rövid története I. rész


A kiegyezést követően I. Ferenc József 1868. december 5-én szentesítette a magyar királyi a honvédségről alkotott XLI. törvényt, az ún. véderőtörvényt. E törvénycikk rendelkezett a királyi honvédség szervezeti felépítéséről. Ennek értelmében a magyar királyi honvédséget 82 gyalogoszászlóalj és 32 lovas század alkotta. Ebből 28 volt a huszárszázad, 4 pedig horvát dzsidás alakulat.
Egy lovas századkeret létszáma ekkor még meglehetősen csekély volt. A századparancsnokon kívül, 1 hadnagy, 1 tiszthelyettes, 4 altiszt, 28 lovasított, 3 nem lovasított huszár, 2 tisztiszolga és 34-35 állandó eltartásban részesülő ló alkotta.
1874-ben sorsdöntő változások következtek be a honvédség szervezeti felépítésében. Ferenc József március 18-án kelt rendelete értelmében a honvéd lovasság kivált a gyalogdandárok kötelékéből, és négy századból álló ezredekbe tömörült. A lovasezredeket 1-től 10-ig folyószámmal jelölték. A honvédlovassági ezredszervezetre áttéréskor állították fel 2. honvéd huszárezred törzsét és 2. osztályát. A 2. lovasezredet Debrecen központtal hozták létre a jászberényi 21., a karcagi 33., a nagyváradi 17. és a debreceni 16. századokból. A 2. honvéd huszárezred törzsét és 2. osztályát 1877 októberében telepítették Nagyváradról a már meglévő debreceni megyei/törvényhatósági “Gemeinde” kaszárnyába. Az ezzel kapcsolatos iratokat sajnos kiselejtezték.
1880. május 5-én az uralkodó elrendelte a honvéd lovasezredek nevének megváltoztatását. Ezt követően az 1-9. számút “huszár-”, a 10. számút “dzsidásezred”-nek hívták. Ekkortól viselte a 2. lovasezred hivatalosan a magyar királyi 2. huszárezred elnevezést. Tíz évvel később az ezredek elnevezése annyiban változott, hogy abba az ezredtörzs állomáshelyének nevét is belefoglalták, így lett a 2. huszárezredből “magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred”.
Vélhetően 1887-88-ban készült el az ezred lovas laktanyája, amelyet Debrecen városa építtetett a Széchenyi és Nyugati utca sarkán álló területen. Egy 1882-ben készült Debrecen térkép a laktanya helyén még egy kocsmát tüntet fel. Egy másik utalás a Széchényi utca végén megépült huszárlaktanya elkészülését együtt említi a Margit fürdő, a dohánygyár és a Nagy-Cegléd utca (ma Kossuth utca) végén épült új református templommal. A dohánygyárat 1887. október 25-én adták át, a Margit Gőz- és Kádfürdő 1888-ban készült el, míg az új református templom, a veres templom építése 1886-88 között zajlott. A Debreczen-Nagyváradi Értesítő 1886. évi 1. száma a város fejlődéséről ír. Számba veszi az addig elért eredményeket és megjelöli a következő év feladatait. Ezek között az 1887-es év egyik fontos beruházásaként a lovas kaszárnya felépítését jelöli meg. Valószínű, hogy el is kezdték az építkezést, mert az 1887-es 27. szám Városunk és a katonaság című cikkében a városban állomásozó katonaság elszállásolásának gondjairól szól. Ebből kiderül, hogy a katonák egy részét, 1200 honvédet az adózó polgároknál szállásolták el a Czegléd utcai temető, a cigánysor, a Hatvan utcai temető környékén, míg egy csapatot a huszárlaktanyában helyeztek el. 1893 novemberében adta át rendeltetésének Debrecen város tanácsa a honvéd lovassági és gyalogsági laktanyát.


1. ábra A debreceni 2-es honvédek laktanyája

A Hadtörténelmi Levéltár és Irattár anyagában sem található adat az építés idejére. Ezt az információt Dr. Bonhardt Attila ezredestől, a levéltár vezetőjétől kaptam. Kérésemre megpróbáltak utána nézni az építés kezdetének, de kiderült, hogy a Főhadparancsnokság anyagában erre semmilyen utalás nem található.
1893-ban Debrecen városa 25 évre bérbe adta a huszárlaktanyát a magyar királyi honvédségnek.
1912-ben az ezred I. osztálya is Debrecenbe került.
1913 tavaszán hoztak létre, az 5. és a 11. honvéd lovashadosztályt Budapesten, illetve Debrecenben. A 11. honvéd lovashadosztályt a szegedi 22. lovasdandár a 2. és 3., továbbá a debreceni 24. lovasdandár, valamint az 5. és 9. honvéd huszárezred alkotta.
A Nagy Háború kitörését követően a 2. huszárezred katonái is megkezdték tevékenységüket.
Eredetileg a szerb fronton kellett volna harci feladatokat ellátniuk, de az augusztus 5-i orosz hadüzenet és az orosz front megnyitása megváltoztatta a terveket. A Széchenyi utcai laktanyában megkezdődött a fegyverzet ellenőrzése és karbantartása. Ennek részét képezte a kardok élesítése is.


2. ábra Kardok köszörülése a laktanyában 1914 augusztusában
Az ezred II. osztályánál, a nagyváradinál már augusztus 4-én megtörtént az eskütétel. A debreceni I. osztálynál erre csak augusztus 16-án került sor. A laktanya udvara megtelt érdeklődőkkel, akiknek lelkes éljenzése közepette tették le esküjüket a harcba indulók.

3. ábra Az ezredtörzs I. osztályának eskütétele 1914. augusztus 16-án a Széchenyi utcai huszárlaktanya udvarán
Így 1914. augusztus 20-án a 11. lovashadosztály kötelékébe tartozó ezredet bevagonírozták és mintegy húszezer ember lelkes éljenzése közepette elindították Galíciába. Az állomáson a híres cigányprímás, Magyari Imre és bandájának zenéje kísérte a huszárokat. Azonban nem a teljes ezred kelt útra ezen a napon, hanem csak az ezredtörzs és a debreceni I. osztály 1. százada valamint Nagyváradról a II. osztály 4. százada. Augusztus 22-én délután két órára érkezek meg Lembergbe. Az ezred többi részei 22-én, 23-án és végül 24-én érkeztek meg ugyanide. Így 24-én délutánra végre együtt volt az egész ezred. A 11. honvéd lovashadosztály Lemberg mellett Kamionka-Strumilowanál esett át a tűzkeresztségen, ahol kozákokat futamított meg. A kettes huszárok – a többi hadosztály huszárezredeihez hasonlóan – felderítői feladatokat láttak el. Ezen túl a felderített ellenséges egységek megsemmisítését is el kellett végezniük.
A háború első hónapjaiban a többszörös túlerőben lévő oroszokkal szemben hősiesen küzdő alakulat szörnyű veszteségeket szenvedett. Az ezred legvitézebb haditettét 1914. szeptember 8-án hajtotta végre Ujfalussy Gábor ezredparancsnok vezényletével. A Mackensen hadsereg kötelékében harcoló ezredet Volhíniában vetették be. A Linsingen hadseregcsoport jobb szárnyát kellett biztosítaniuk. Velük szemben a 338. orosz gyalogezred és több lovashadosztály, köztük egy dragonyos hadosztály állt. Gyilkos ütközet kezdődött. A huszárok lovaikról leszállva közelharcba bocsátkoztak. A sereg jobbszárnyát bekerítés fenyegette, amikor a kettes huszárok az ellenség hátába kerülve öldöklő küzdelemben megfutamították az ellenséget. Ez az ütközet volt a legdicsőbb, de egyben legvéresebb is az egység történetében. Novemberre az ezred hat századából mindössze négy maradt. Ennek ellenére bátorságukkal és vitézségükkel jelentősen hozzájárultak az első és második lembergi csaták, a decemberi limanowai és 1915 tavaszán a gorlicei áttörés sikeréhez.
Az ezred katonái azonban legnagyszerűbb haditettüknek az 1915. augusztus 20. és 22-e között lezajlott chworostowi és komarow-novoszielki előretörést tartották. Ennek a győzelemnek az időpontját választották később ezrednapul. Zupka Győző huszárszázados 1917-ben így indokolta a döntést: „Ezeknek a napoknak az emléke számunkra dicső és örökké felejthetetlen. Ezeken a napokon derék huszárjainkkal, tisztjeinkkel együtt páratlan magyar harci erények birtokában példát adtunk arra, hogy mi maroknyi magyarok miképpen teljesítettük kötelességünket, a magyarok Istenében és a magyar elhivatottságba vetett tántoríthatatlan bizalommal és hittel, soha nem csüggedő kitartással.”

A köröstárkányi református templomban, és az áldozatok emlékfalánál tisztelegtünk KÖRÖSTÁRKÁNY TRAGIKUS NAPJA, 1919. április 19.

A romániai Bihar megye szép vidékén található Köröstárkány (mai román neve: Tărcaia). A településen 2015. április 19-én, vasárnap, emlékeztek meg hivatalosan arról a 96 évvel ezelőtti borzalmas napról, amikor közel száz magyar embert mészároltak le románok, éppen Húsvét szombatján.

Az 1919. április 19-ei tragikus eseményre a helyi református templomban, és a közelében, 1999-ben emelt, nevekkel telerakott, falnál emlékeztek, 2015. április 19-én, vasárnap. Az eseményre díszőrségállásra kérték fel a hajdú-bihari huszárbandériumunk gyalogos díszegységét.

Köröstárkány csodálatos környezetben fekvő bihari település, Belényes közelében. A falu azonban arról is ismert, hogy feldühödött, katonaruhába bújt román civilek, 1919 áprilisának húsvét szombatján, rettenetes mészárlást rendeztek a faluban, valamint a közeli Kisnyégerfalván.

Köröstárkány település lakóit ünnepi készülődés közepette rohanták le, és 91 ártatlan civilt lőttek le, köztük 80 éves nénit, és 17 éves fiatal legényt is. Voltak olyan asszonyok, akik éppen kenyérsütés ügyében serénykedtek, kezükön ott volt a liszt, amikor kiterelték őket a vesztőhelyükre. Volt, akit belelőttek a gödörbe, de az isteni gondviselésnek hála, nem találták el, ő halottnak tetette magát, majd éjjel kimászott a tömegsírból, és a közeli szőlőskertekben bujkált pár napot. Így tudott megmenekülni, fia ismert jogász doktor lett, unokája pedig szülész főorvos – ő lelki jó barátom, személyesen ismerem, jó negyven éve már…

Az áldozatok egyetlen „bűne”, legyilkolásuknak oka az volt, hogy magyar emberek voltak… A korabeli terrorista cselekményt még ma sem súlyának megfelelően kezeli a történetírás, ezért is volt jelen a Duna TV is, hogy hírt adjon erről a rettenetes eseményről.

A tragikus napon lezajlott rablás és vérengzés megmutatta a korabeli lappangó, robbanás közeli nemzetiségi feszültségeit is! Egyben közelget az akkori kis-Románia nagy eseménye, és éppen ezért is került sor a támadásra: bekebelezni, teljesen megszállni a Magyar Királyság felségterületének erdélyi, sőt bihari részét is. A Székely Hadosztály próbálta védeni (miután a vörös katonák gyáván elszeleltek a környékről) a saját hazájának ezen részét – magára maradva, így sikertelenül. Ilyen történelmi pillanatban törtek be a településre a román civilek, katona ruhába bujt emberek, valamint félkatonai szervezetek, és hajtották végre a borzalmas mészárlást.

A tragédia mély nemzetiségi feszültségekre utal, de ennek ellenére, meg kell említeni az emberi segítségadás szép példáját is! Mégpedig azt, hogy a sok elmenekült magyar egy részét a szomszédos Várasfenesromán lakossága bújtatta el, így tudott sok magyar megmenekülni… És ez az, ami még egy ilyen tragédia esetében is figyelemre méltó: élhetnek békésen is egymás mellett különböző nemzetek… Az etnikai alapú népirtás kicsiben és nagyban is elítélendő, mindenhol a világban, elfogadhatatlan és semmire sem jelent megoldást. A népek békés egymás mellett élésének nincs alternatívája. Nekünk, ma élő embereknek, ennek érdekében kell tevékenykednünk! Megbékélni kötelességünk, de elfeledni nem szabad az ilyen eseményeket, ezért emlékezni kell erre is, hogy tanulságul szolgálhasson mindörökre az, hogy ilyen, vagy hasonló tragédia soha többé ne ismétlődjön meg!

A 96 éve történt szörnyű tragédia emlékére a helyi református templomban Csűry István királyhágómelléki református püspök tartott istentiszteletet. Majd ezt követően a rendezvényen kulturális műsorral is emlékeztek az áldozatokra, majd a templom közelben lévő, 1999-ben emelt, emlékfalnál (az elhunytak neve és életkora látható kis táblákon, továbbá az első és a második világháborúban elesettek neve is olvasható) tisztelegtek, emlékbeszédeket tartottak, verseket szavaltak, énekeltek és koszorúztak a rokonok, közreműködők, diákok, és ismerősök, meghívott személyiségek, politikusok és a társadalmi szervezetek küldöttei. Az eseményen többek között Csulák Péter, Magyarország kolozsvári konzulja is részt vett, és beszédet is tartott.

A debreceni huszárok mindkét helyszínen díszőrséget álltak, igen nagy elismerést szerezve…

Bízva a nemzetek jövőbeni békés együttélésében, kegyelettel emlékezett:

Szoboszlai Endre, csillagász-ismeretterjesztő, újságíró, huszárhagyomány-őrző.

(Fotón: Debreceni huszárhagyomány-őrzők az emlékfalnál.)

+ Rencz Csaba újságíró barátunk részletesebb cikkét (fotót is tőle kaptuk) itt olvashatjátok el a köröstárkányi megemlékezésről:
http://www.erdon.ro/korostarkany-az-orokseg-kotelez/2813962


Ajánlom még a http://www.erdely-szep.hu honlapot, és ezen belül a várasfenesi/köröstárkányi részt:

http://www.erdely-szep.hu/Varasfenes/index.html

ELINDULT A FACEBOOK OLDALUNK!


Nemrég elindítottuk az egyesületünk facebook oldalát, ahol érdekes cikkekkel és fényképekkel tudunk szolgálni a huszár hagyományok kedvelőinek. A minden nap frissülő anyagok között korábbi szerepléseink fényképei, illetve a Felszereléseink albumunkban a tagjaink által gyűjtött eredeti régiségek (kardok, nyergek, érmek, tárgyak) találhatók. 
A debreceni huszárok oldala ezen a linken érhető el!

Üdvözlettel,
Szoboszlai Soma

KOPJAFÁT AVATTUNK SZILÁGYSOMLYÓN


2015. március 15-én nehéz napunk, mivel a délelőtti debreceni huszárszereplés (lóval és gyalogos díszőrséggel is) után „lóhalálában” mentünk tovább a romániai Szilágy megyébe, Szilágysomlyóra…

A délelőtti helyi szereplésen nyolc lovasunk és négy gyalogosunk közreműködött a Debrecenben tartott állami, önkormányzati ünnepen.

Koraeste viszont már a romániai Szilágy megyébé értünk, ahol Bem József honvédtábornok emlékére egy kopjafát avattunk. A kopjafa Máramaros megyéből származik, a debreceni huszárcsapat, illetve az egyik tagunk, az egyébként koltói illetőségű Ladányi Sándor huszárhagyomány-őrző adományozta azt a településnek!

A kopjafát a református templom kertjében helyezték el a helyi szervezők. A templomkertben kis ünnepség keretében történt az avatás, áldás, ahol a hajdú-bihari és a romániai Bihar megyei (Diószegről) huszárok álltak díszőrséget, közreműködtek a helyi református és katolikus egyház vezetői, a település alpolgármestere, a vitézi rendi tagok, és a helyi leventék is. Az apropót az adta, hogy 1848 decemberében, Bem József honvéd tábornok, Szilágysomlyón vette át az erdélyi csapatok főparancsnokságát. Az avatás után a helyi mezőgazdasági szakiskola termében több száz résztvevő tekintette meg az emlékműsort, ahol Csontos János, a huszárcsapat vezetője is köszöntötte a jelenlévők. Csapatzászlónkkal egységünk gyalogosai díszőrséget álltak a műsor altt.

A műsort követően szálláshelyünkre mentünk, a szép Kastély Szállóba (Castle Inn, Simleu Silvaniei, str. Partizanilor 43., lásd http://castle.ro/ , és ezt is: http://www.utazzerdelybe.hu/castle-inn-szilagysomlyo.html )

ahol hangulatos vacsora következett (külön köszönet érte a Református Egyháznak, és a szálló tulajdonosának!), illetve emléklapokat adott át Csontos János elnökünk. A vacsora után – helyi zenészek közreműködésével – nótázás zárta a nehéz napot. Köszönet mindenkinek, aki adományával és személyes jelenlétével is hozzájárult az emlékhely létrejöttéhez!

(Pár fotó a Galéria című részen látható!)

MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKEI ÜNNEPSÉG LESZ SZILÁGYSOMLYÓN

2015. március 15-én a romániai Szilágy megyébe látogat huszáregyesületünk küldöttsége (előtte várhatóan a debreceni államai és városi ünnepségen is szerepelünk), ahol közreműködni fogunk a Szilágysomlyón megrendezésre kerülő ünnepségen (Simleu Silvaniei, lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szil%C3%A1gysomly%C3%B3 ).

A helyi szervezők a tervek szerint BEM JÓZSEF honvédtábornoknak állítanak emléket, mégpedig Ladányi Sándor barátunk (Koltón élő huszárbajtársunk) jóvoltából. A kopjafaállításra azért kerül sor, mert 1848 decemberében, BEM JÓZSEF tábornok, Szilágysomlyón vette át az erdélyi csapatok főparancsnokságát.

Szilágysomlyón, a helyi Művelődési Házban, 17,30 órakor (HU = 16,30) kezdődik majd az ünnepség, ahol a debreceni huszárok gyalogos díszőrséget adnak. Ez után (kb. egy óra elteltével) fáklyás felvonulás indul majd a közeli Református Templomkertbe, ahol a kopjafa felavatása zajlik majd – rövid beszédek elhangzása után. Körülbelül 19 óra (HU 18 óra) körül zárul majd a program, és ez után a helyi Kastély Szállóban lesz egy zenés mulatság, baráti találkozó. (Lásd: Kastély Szálló – Castle Inn, Simleu Silvaniei, str. Partizanilor 43., http://www.utazzerdelybe.hu/castle-inn-szilagysomlyo.html )

2015. 02.14., Románia, Bihar megye, Margitta (Marghita):

Farsang tiszteletére a margittai Horváth János Társaság szervezésében, a monospetriben lévő kultúrházban, egy ünnepi esti műsort rendeztek 2015-ben is, mint már sok éve mindig. A határ menti kapcsolatok jegyében, évek óta, pár fővel ellátogattunk a rendezvényre. 2015-ben egyesületünkből Adorján Csabáné, Adorján Csaba, dr. Papp Gyula, Sarudi Sándor, és Szoboszlai Endre volt jelen, valamint még 3 fő egyesületen kívüli ismerőseink, Álmosdról.

2015.01.31., Debrecen, egyesületi közgyűlés, és az „Év huszárja” elismerés átadása:

A Hajdú-Bihar megyei Lovas- és Huszárhagyomány-őrzős Sport és Kulturális Egyesület január 31-én tartotta meg az elmúlt évet lezáró közgyűlését.

Egyesületünk közgyűlése a debreceni Csokonai étteremben (Kossuth u. 21.) zajlott le. A programon elsőként került átadásra a Csontos János elnökünk alapította „Év huszárja” kitüntető elismerés (emlékplakett és ajándékkosár), melyet közel három évtizedes lovas, huszár és nemzeti hagyományápoló munkája elismeréseként a 2014. évről Juhász Imre kapott.

(A programon megjelent Ratalics László, a Hajdú-bihari Napló főszerkesztő-helyettese is, aki beszámolt a Napló és a huszárbandérium kezdeményezte katonai emlékképek gyűjtésének jelenlegi helyzetéről. (A Hajdú-bihari Naplóban az érdeklődők már többször is olvashatták, hogy az első világháborús emlékképeket várja a szerkesztőség, hogy azokból leközlésre kerülhessenek korabeli fényképek, illetve később egy kiállításon bárki megtekinthesse a száz év óta féltve megőrzött családi relikviákat. A kezdeményezést egyesületünk elnöke, Csontos János indította el.)

2015.01.20., Debrecen, Magyar Honvédség, Kossuth-laktanya:

„Debrecen földben nyugvó katonai öröksége” címmel rendeztek emlékező programot a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár debreceni Kossuth laktanyájában, a füredi úton. A programon előadások hangzottak el, melyeken többek között megemlékeztek a száz éve megnyitott debreceni Honvédtemetőről is. A rendezvényen megjelent egyesületünk elnöke és alelnöke.

2015.01.18., Hortobágy, emléktúra doni emléktúra: A második világháború során elpusztult magyar katonákra emlékezett Hortobágyon a hajdú-bihari huszárbandérium.

A Donnál, 1943 januárjában, elpusztult bajtársak tiszteletére, lovas emléktúrát szerveztek a huszárhagyomány-őrzők, a Hortobágyon, január 18-án. A második világháború egykori hőseinek, és áldozatainak, ezen belül a Donnál, 1943 januárjában elpusztult bajtársak tiszteletére, szerveződött (immár másodjára) lovas emléktúra, Juhász Imre alelnökünk vezetésével a Hortobágyon. A túra résztvevői először Hajdúböszörményben egy múzeumlátogatáson vettek részt, majd a Hortobágyon túráztak. Az emléktúra résztvevői: Juhász Imre hagyományőrző huszárőrmester, Bodnár Dániel, Horváth Csaba, Lovas Bálint, Szabó Gábor, és Szoboszlai Soma. Közreműködött még Adorján Csaba, Szoboszlai Endre.

A túra során a lovasok felidézték az 1943 januárjában hősi halált halt magyar katonák emlékét. A hortobágyi pusztában a huszárok – Juhász Imre járőrparancsnok szervezésében – emléktúrát tettek, igaz, környékünkön ezen a napon messze nem volt az egykori doni helyszínhez közeli mínusz 35 fokos hideg, csak szemerkélő eső…

A túra előtt a huszárhagyomány-őrzők megkoszorúzták az orosz frontot is megjárt, néhai Hetey Sándor György (aki egykor a Napló részére is számos lovas szakmai cikket írt, ő lapította meg a megyei huszárhagyomány-őrző bandériumot, még 1988-ban) emléktábláját,  majd kilovagoltak a pusztába. A túra után az átfázott huszároknak jól esett az igazi hortobágyi slambuc…

(Az eseményen készült néhány fotót lásd a Galéria című részen!)

2015.01.10., Románia, Hegyközszentimre, Bihar megye:

Gellért Gyula nyugalmazott református lelkipásztor (Bihardiószeg) szervezésében valósult meg egy huszárhagyomány-ápoló megemlékezés a településen, ahol először megkoszorúztuk a református templom kertjében álló Szent Imre mellszobrot. Ezt követően az általános iskola épületében felelevenítettük a huszárhagyomány-ápoló munkánkat, mind a magyarországi, mind a romániai oldalon, Hajdú-Bihar, illetve Bihar megyében. Egyesületünkből Csontos János, Adorján Csaba és Szoboszlai Endre vett részt az eseményen. Az program során  előadások, beszámolók hangzottak el, majd helyi hagyományápoló egyesület alakuló ülése zajlott le, és eskütételt tettek a hagyományápoló munkát vállaló fiatalok, és felnőttek. A ceremónia után vacsora zárta a rendezvényt, ahol jelen volt többek között Szalárd polgármestere és Szabó Ödön bukaresti parlamenti képviselő is.

(Az eseményen készült néhány fotót lásd a Galéria című részen!)